---

Mesélj kicsit a Kert Bent szolidaritási projektről! 

A szolidaritási projektünk célja a biodiverzitásról szóló oktatás volt non-formális módon, beltéri gombakertekkel. Egyszerre próbáltuk a biodiverzitás témáját és a közösségépítést összehozni. Egy olyan kezdeményezést hoztunk létre, ami a tantermeken belül tudja a nemformális módszereket becsempészni a gyerekek életébe.

Miért épp ez volt a célotok?

Mindannyian nagyon kötődünk az oktatáshoz és a klímaváltozást is a szívünkön viseljük. Minél jobban átlátjuk a klímaváltozás következményeit, annál több lehetőségünk van arra, hogy tegyünk ellene valamit, és ezt szerettük volna átadni a gyerekeknek is. A nemformális oktatás mint módszer pedig a hobbink és a szenvedélyünk.

Hogyan keveredtél bele a nemformális oktatás világába?

Tizenhat évesen voltam először Erasmus+ ifjúsági cserén, majd bejártam a különböző lépcsőfokait mind az Erasmus+ programnak, mind a Szolidaritási Testületnek. Kimondottan ennek a projektnek az apropója az volt, hogy a Nemzeti Ifjúsági Tanács EU ifjúsági delegáltjának választott, és szerettem volna egy projektet létrehozni, ami megmutatja, hogyan lehet delegáltként valamit alkotni, és közösségekkel együtt dolgozni.

Fotó: Kert Bent projekt

Hogyan épült fel a gombakertekhez kapcsolódó tanulási folyamat?

Mind a hat intézménybe kétszer látogattunk el. Az első workshop során összeraktuk a gombakertet a gyerekekkel, ami praktikusan azt jelenti, hogy elvittük a szalmát, a gombaspórákat, a vízforralókat, a kertnek a vázát és a diákokkal közösen átbeszéltük, hogy miért csináljuk ezt, majd elültettük a gombát. Nagyon fontos volt az, hogy a kert minden aspektusán dolgozzon mindenki, hogy valóban egy közösségi élmény legyen. A két alkalom között is adtunk anyagokat a pedagógusoknak, tartottuk velük a kapcsolatot. Majd hat héttel később újra ellátogattunk az összes intézménybe, és megnéztük, hogy mi történt a közösségekkel, mire emlékeznek, és persze hogy kinőtt-e a gombakertjük. Ha igen, akkor mennyire, hogyan, miért, minek tudható be. Közösen reflektáltunk az egész folyamatra, amiben közösségként részt vettek. A gombák sorsáról a gyerekek döntöttek: volt, ahol gombapörkölt lett belőlük, megint máshol vadasparknak szánt adomány.

Tudj meg többet projektről! Honlap: kertbent.com Instagram: @kert.bent

Volt olyan dolog, amivel tervezéskor nem számoltatok, de a projekt megvalósítása során felmerült? Hogyan kezeltétek?

Nem számítottunk arra, hogy hogyan fognak a közösségek erre reagálni. Picit féltünk attól, hogy majd könyörögni kell az iskoláknak, hogy bejuthassunk hozzájuk. Végül több megkeresésünk lett, mint amennyi kapacitásunk volt, és nehezünkre esett nemet mondani, amikor felkértek mondjuk még egy osztály bevonására, a természet vagy a Föld napjára. Kihívás volt meglátni a saját határainkat, mert onnantól, hogy elindult, lehetőségek tárháza nyílt meg, és nem volt könnyű bizonyos helyzetekben azt mondani, hogy nem, ezt már nem tudjuk bevállalni azon a minőségen, amelyiken szeretnénk.

Te fogtad össze a szolidaritási projektet megvalósító csapatot. Hogyan hatott rád ez az élmény?

Így egy év távlatából mindenképp nagyon jó rá visszagondolni. Rendkívül kalandos és kihívásos időszak volt, sokszor nagyobb vállalás, mint azt előtte el tudtam képzelni. Jó volt valamit a semmiből létrehozni, és az egész folyamatban ott lenni. Most már sokkal komplexebben látom át az ilyen projekteket, azt, hogy milyen munka van mögöttük. Rájöttem, hogy mennyire fontos, hogy legyen egy jó csapat, és hogy mindent ki lehet találni, meg lehet oldani idővel.

Fotó: Kert Bent projekt

Mi volt számodra a legszebb pillanat?

Minden esetben a második workshop. Azt mondják, a gyerekek nagyon sokat felejtenek. Arra gondoltunk, hogy nem fognak emlékezni erre sem, csak egy projekt lesz a sok közül. A második workshopon mégis azt tapasztaltuk, hogy pontosan emlékeznek a gombatermesztéshez szükséges vízfokra vagy a 15 lépésből álló folyamatra. Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy nem könnyű maradandót adni a gyerekeknek, de most talán valamennyire sikerült a beemelt élményalapú módszertannal.

Mi volt az első reakciótok, amikor megtudtátok, hogy A Közösség Ereje Nívódíjban részesült a Kert Bent?

Nagyon büszkék voltunk. Mennyire jó, hogy elismerik azt az alázatos, kitartó, önzetlen munkát, amit beleraktunk! Mi hittünk ebben, és tudtuk, hogy ez egy jó sztori, aztán pedig a Tempus Közalapítvány is visszaigazolta ezt. Megerősített minket abban, hogy nem szabad azokra a hangokra hallgatni, amelyek azt mondják, hogy minek ezt, hülyeség és hasonlók.

Sok ilyen hang volt?

A húszas évek elején nehéz önkéntes projekteket létrehozni, mert olyan sok minden zajlik amúgy is. Voltak péntek esték, amiket Zoom meetingek miatt mondtunk le, hétvégék, amiken előkészítettük a dolgokat valamilyen más program helyett. Sok áldozattal jár egy ilyen, és ezt nem mindenki érti, nem látják a projektek jelentőségét. De minél nagyobb láthatóságot kapnak az ilyen jellegű kezdeményezések, annál nagyobb esély van arra, hogy egy ponton normalizált lesz tenni valamit a közösségünkért.

Fotó: Kert Bent projekt

Utolsó módosítás: 2024.11.13.